- Részletek
- Írta: Bihari Zsolt
- Találatok: 157
Nem válogatok.
Nem is tudok.
Nincs szemem, csak egy halom kiálló tüském. Az egyik már elfáradt.
Úgy hittem, nem jön már látogatóba senki. A mélyben sosem tudom, ki jön felém.
Csak érzem a tenger apró rezgéshullámait.
Hang… Mély hang duruzsol… Egy test… Egy közeledő tömeg.
Remélem, fém. Talán fa.
Mindkettő friss hús. Nem tudom megkülönböztetni. Nem is akarom. Finomak.
Én nem kérdezek. Én csak vagyok. Elhelyeztek, idekötöttek. Lebegnem kell a láncon.
Időnként mozdulok. Néha csak annyit, mint egy dühös gondolat, amit visszanyel valaki.
Nem vagyok rosszindulatú. Sosem voltam. Nekem alig van dolgom. Várni. Reagálni. Felrobbanni.
Az éjszaka koromsötét. A víz alatt ez halálosabb. Nincsenek színek. Nincsenek érzelmek.
Tőlem mindenki tart. Én meg senkitől. Nekem nem kell félnem. Talán pont ezért utálnak.
A közeledő hajón felségjel sincs, én nem látok rajta. Vöröskereszt? Az meg mi? Hogy nem kéne bántani?
Én nem is bántok. Csak végrehajtok. Mint a szökőár, vagy a guillotine. Sötétben még a vörös is fekete.
Most jön.
Nagy.
Döng körülöttem a víz.
Egyre mélyebben zakatol.
Remegek a több emeletnyi közelgő árnyéktól.
A teste mély, széles, tenyérbemászó. Nem háborús zajjal jön -- de jön.
És én már nem vagyok biztos benne, hogy a láncom megtart-e az örömtáncom alatt.
A tüske remeg. Meglenget egy mozzanatot. A reflex kész.
Most történik.
És én… végre valamit csinálok.
Az égig robba…
- Részletek
- Írta: Bihari Zsolt
- Találatok: 277
Ma még nem történt semmi az erdőszéli apartmanházban. Semmi, ami említésre méltó. Azonban hajnalban felébredt Konrád génmódosított macskája...
Az állat ébredése még egyfajta alvás volt: behunyt szemmel ugrott, vízszintes röppályája éppen az ebédlőasztalon felejtett poharak, virágvázák, ételmaradékok stabil helyzetét hozta hangtanilag előtérbe egy irtózatos csörömpöléssel.
Konrád felébredt. A reggeli hangzivatarok ilyen szélsőséges változata csak nagyon ritkán nyeri el tetszését, például földrengés, vulkánkitörés, gátszakadás vagy háborús megdöbbenések esetén.
-- Mi van már megint? -- mormogta, miután meglátta az asztal teljes tartalmának földre hullását a terítőbe kapaszkodó macska által.
-- Üres hűtőbe kéne zárni téged éjszakára, te elfajzott...
Konrád a nagypárnát megreptetve segített Murnyónak a teljes felébredésben. Tudta, hogy az ágynemű lendülete kisöpri a négylábú gyalogszőröst az előszobába. A művelet az időközben lehulló romok egy részét ügyesen szétkente a padlón. De a macskát nem. Kitért... Ügyes, nagyon ügyes...
Konrád nem törődött a macskával, a konyha padlózata végképp nem érdekelte. Inkább kiment a teraszra, és helyet keresett magának a függőágy kifeszítésére.
A terasz erősen a nyolcvanas évekre emlékeztető szocreál stílusban hagyott parkolórész volt, néhány vékonyka oszlop tartott egy tetőszerkezetet. Az egész egy nyamvadt tákolmánynak hatott, Konrád mégis kifeszítette a fal és az egyik oszlop közé a függőágyát. A tetőszerkezet vékony alumínium trapézlemezből állt, ami még egy veréb mászkálásakor is olyan idegesítő zajt hallatott, hogy alatta bárki a falra mászott volna.
Viszont most nem egy veréb mászkált a tetőn, hanem egy jókora fekete macska a szomszéd telekről, irgalmatlan karmokkal.
Murnyó már a reggeli teendői után elkezdet vadászni rá. Konrád épp elhelyezkedett a függőágyában, amikor a nagy fekete macska egy verebet próbált óvatosan becserkészni a tetőn. Őt meg Murnyó.
Konrád elfoglalta a helyét kényelmes függőágyában, a veréb és a macska pedig felette a tető egész kifutópályáját.
A gyanútlan kismadár vidáman keresgélt magvakat magának, mígnem a fekete macska ugrását egy ügyesen végrehajtott vészhelyzeti katapultálással védte ki.
A macska hoppon maradt, a kismadár elszállt -- megkezdődött a csapásmérő lánc átkonfigurálása azzal, hogy most a fekete macska a préda, Murnyó pedig a vadász.
Murnyó alaposan ki volt éhezve. Ahogy ugrott, a fekete se volt felkészületlen. Kitért balra, majd kilőtte magát... Elkezdődött egy vad rohangálás a csúszós tetőn.
A macskák karmai nem tudtak megkapaszkodni a trapézlemezelt tetőszerkezeten. Bizonyos kanyaroknál oldalirányú kicsúszás hangeffektjei jutottak ajándékként Konrád érzékeny füle számára. Ezen a tetőn a macskák kergetőzése olyan, minth amikor dióhéjba szorult talppal farolnak ki a partettázott előszoba fordulójában, nekicsapódva a szekrényajtónak.
Murnyó végre elkapta a macskát, beleharapott a nyakába, majd családalapító táncba kezdett vele, miközben mindketten karistoló csikorgással kúsztak le a tetőről. Konrád ekkor már a tűzoltótömlőt tekerte. Arra gondolt, hogy mindkét macskát vízzel fogja lehűteni egy kicsit, míg végre szobahőmérsékletűek nem lesznek.
-- Addig hűtöm a feketét, míg ki nem fehéredik -- mormolta. Az ilyen turbórasszista megjegyzéseitől még a dél-amerikai útjáról hazatérve is terroristának bélyegezték meg a légikísérők az óceán felett. Most azonban nem volt a repülőn. Most itthon van, és úgy beszél, ahogy akar.
Konrád tekintete hirtelen megakadt a szomszéd méretes terepjáróján. Mi lenne, ha az igaz ügy érdekében magát a tetőt tenné tönkre, hogy a macskák számára használhatatlanná váljon? Nekihajt a terepjáróval... Igen! Micsoda egy nap! Végre van alkotó jellegű program...
Nem sokáig habozott. Nekihajtott a tetőszerkezet egyik tartóoszlopának a Land Roverrel, majd visszaállt oda, ahol a jármű állt.
A tető megrogyott a tartórúd törésétől, a trapézlemezből álló lapok lejtése a tartórúd maradványai felé hajlottak.
-- Majd ráfogom, hogy a szomszéd volt -- morogta Konrád, mert nem kedvelte a környéken lakókat. Elégedett volt a művével, a trapézlemezek deformálódásával.
A tartórúd mellett ott feküdt Murnyó a tetőn...
Pontosan olyan testhelyzetben, mint egy építész, aki legújabb bizarr mesterművének mámorítóan pazar pompáján gyönyörködik.
A közelben egy Land Rover, szétkarmolt karosszériával.
A tető alatt Konrád, aki egy másik tartórúdhoz köti a függőágyát.
A szomszéd fán egy házastársi érzékenyítő kurzussal megáldott nőstény macska szédült tekintete.
A tetőn pedig Konrád lehengerlő génmódosított kandúrja a tető szuperbizarr átalakítása után.
Ő a helyi King Kong.
Konrád végre nyugodtan ringatózhatott a függőágyában.
- Részletek
- Írta: Bihari Zsolt
- Találatok: 350
MÚLTVAKARGATÁS
Konrád vakarózni kezdett. Háta közepén érzett valamit, pont ott, ahova ellenségei egy púpot kívántak neki.
Az asztalon felejtett szerszámos ládából kivett egy fűrészlapot, és azzal vakarózott. Először hosszában húzta-tolta a lapot, majd egy ponton legyezőszerűen söpörte vele a bőrét, mintha a fűrész fogaival fésülné hátán a szőrt.
Szúnyog csíphette meg. Legszívesebben véresre kaparta volna a helyét.
Murnyó, Konrád génmanipulált kísérletekből származó macskája a könyvespolcon vakarózott. Együtt kínlódtak.
– Neked is kell? – kérdezte Konrád a négylábút, majd elindult felé, maga elé tartva a fűrészlapot.
A macska érezte a számára betegesen idióta szándékot, átugrott a szekrény tetejére, ahol gazdája már nem érhette el. Ügyelt arra, hogy takarásban legyen, ugyanakkor szemmel is tarthassa Konrádot.
Minden csak felfogás kérdése. Mi van, ha azt gondoljuk, hogy nem a bőrünk viszket, hanem a múltunk társadalmi elférgesedése pszichoszomatikusan kicsapódik a bőrünkre egy égető érzésként?
Viszket a múltunk, rohad a jelenünk? Vakarózzunk fűrészlappal! Logikus… – gondolta Konrád. – A hátunk mögöttünk van, akár a rovott múltunk. Úgy vakargatjuk, mint ahogy a tehenek kérődznek: felböfögjük bőrünk viszketését, és addig rágjuk, míg el nem fáradunk. Akár egy disznó.
A disznók is kedves állatok, a kutyák is – gondolta Konrád. – Mindkettő vakarózik, de a disznók nagyüzemben riszálnak. Bármit megtalálnak, ami helyettesít a hátukra egy fűrészlapot. Megoldják a dolgukat.