- Részletek
- Írta: Bihari Zsolt
- Találatok: 479
Konrád a hatodik emeleti iroda étkezőkonyhájában még nem tudta, mi vár rá.
A konyha sem.
Pirike, a takarító már az irodákat porszívózta, így Konrád egyedül érezte magát. Ez volt hazatérése után az első igazi munkanapja.Alig tíz napja még az Amazonas dzsungelfolyói mentén élő őslakosságról készítette saját naplója egyetlen értelmes melléktermékét: személyiségtesztet a varázslókról. Konrádot a tudományos munkái miatt sosem kedvelték. Most itthon van és éhes. Egész nap nem hagyták enni!
Vad tekintettel kinyitotta az egyik konyhaszekrényt. Rengeteg tányér, pohár, edény. Leemelte az egyik poharat – erre letört a füle, zuhant a csésze...Ekkor jutott eszébe, hogy Pirike pont ezt, az elefántmintásat ragasztotta meg nemrég, még szólt is érte.
Kinézett az ajtón... Senki. Elvigyorodott.
Akkor nem ő volt– gondolta, ezzel berúgta a romokat a konyhaszekrény alá, hogy majd később találjon rá az, aki akar.
– Hol a táp? Hova a rákba tettétek? – morogta. A következő faliszekrény ajtaja nem akart nyílni.
- Részletek
- Írta: Karácsony Szilvia
- Találatok: 354
Hú, ez furcsa, még mindig szédülök. Óvatosan felemelem a fejem, hogy megnézzem hol is vagyok. Egy kicsi szobában tértem magamhoz. A félig behúzott sötétítő függöny rései között csápként nyúlnak be a nap sugarai. Amint a szemem hozzászokik a félhomályhoz, végig pásztázom a helyiséget.
Ismerős, nagyon ismerős…
Az ablak előtt egy íróasztal a maga rendetlenségével. Színesceruzák, zsírkréták, filctollak szanaszét dobálva, még az asztal alá is jutott. Jobbra egy könyvespolc roskadozik a rápakolt súlytól. Mintha a sajátom lenne. De apropó…, ismerős ez a szoba. Balra fordítom a fejem. A fal melletti ágyon egy ijedt szempár néz velem farkasszemet. A gazdája reszkető nyusziként préselődik a falnak a térdét felhúzva. Önkéntelenül mosolyra húzódik a szám. Nem hittem volna, hogy ez tényleg lehetséges, hogy minden igaz, amit Gábriel mondott nekem azon az őszi esős délutánon...
Nyugdíjas éveim első hónapja. Nem bíztam benne, hogy megérem. Lustán nyújtózok a délutáni szunyókálásomból felriadva. Most megtehettem. Az elmúlt pár hónap kemény munkájának a gyümölcse ért be tegnap, amikor rányomtam a küldés gombra. Hamarosan a negyedik könyvem is levehetem a boltok polcáról. Rápillantok az íróasztalomra, a szemem megakad a cifra dobozon. Óvatosan leemelem, ölembe veszem és kinyitom. Benne pihen a fiola puha plüss takaróba bugyolálva. "Második esély" szérum... Szinte hallom Gábriel hangját, amikor nyújtja felém.
Hogy ki is ő? Elmesélem...
- Részletek
- Írta: Karácsony Szilvia
- Találatok: 271
A nap narancsos árnyalatban kelt fel az égen, hátteret adva a kórházi ágyon fekvő meggyötört testnek. Sara fejében emlékképek villantak fel, miközben az ablakon kipillantva figyelte a park ébredését. Már nem gyötörte a kibírhatatlan fájdalom, érzékei felerősödtek, fülébe hasított a folyosóról beszűrődő beszéd. Úgy érezte, mintha mellette ordibálna egymással a két nővér. Tudta, hogy ma lesz az a nap, amikor újra láthatja őt.
Minden egy egyszerű fejfájással kezdődött. Eleinte vállat vont, azt hitte, hogy csak egy apró betegségről van szó. Néhány napon belül a fejfájást, láz, hidegrázás és testfájdalmak kísérték. Elment kivizsgálásra, ahol egy ritka és halálos agydaganatot diagnosztizáltak nála. Miután megtudta, hogy nem sok ideje van hátra, az életét a rettegés uralta. Egy nap elhatározta, hogy megragadja a lehetőséget, és megpróbál a hátralévő idejében teljes életet élni. Lefoglalt egy tengerparti utat, és azt mondta magának, hogy minden percét ki fogja élvezni.