- A szerkesztett szöveg mentése sikerült.
- Írta: Karácsony Szilvia
- Találatok: 113
Hú, ez furcsa, még mindig szédülök. Óvatosan felemelem a fejem, hogy megnézzem hol is vagyok. Egy kicsi szobában tértem magamhoz. A félig behúzott sötétítő függöny rései között csápként nyúlnak be a nap sugarai. Amint a szemem hozzászokik a félhomályhoz, végig pásztázom a helyiséget.
Ismerős, nagyon ismerős…
Az ablak előtt egy íróasztal a maga rendetlenségével. Színesceruzák, zsírkréták, filctollak szanaszét dobálva, még az asztal alá is jutott. Jobbra egy könyvespolc roskadozik a rápakolt súlytól. Mintha a sajátom lenne. De apropó…, ismerős ez a szoba. Balra fordítom a fejem. A fal melletti ágyon egy ijedt szempár néz velem farkasszemet. A gazdája reszkető nyusziként préselődik a falnak a térdét felhúzva. Önkéntelenül mosolyra húzódik a szám. Nem hittem volna, hogy ez tényleg lehetséges, hogy minden igaz, amit Gábriel mondott nekem azon az őszi esős délutánon...
Nyugdíjas éveim első hónapja. Nem bíztam benne, hogy megérem. Lustán nyújtózok a délutáni szunyókálásomból felriadva. Most megtehettem. Az elmúlt pár hónap kemény munkájának a gyümölcse ért be tegnap, amikor rányomtam a küldés gombra. Hamarosan a negyedik könyvem is levehetem a boltok polcáról. Rápillantok az íróasztalomra, a szemem megakad a cifra dobozon. Óvatosan leemelem, ölembe veszem és kinyitom. Benne pihen a fiola puha plüss takaróba bugyolálva. "Második esély" szérum... Szinte hallom Gábriel hangját, amikor nyújtja felém.
Hogy ki is ő? Elmesélem...
- A szerkesztett szöveg mentése sikerült.
- Írta: Karácsony Szilvia
- Találatok: 45
A nap narancsos árnyalatban kelt fel az égen, hátteret adva a kórházi ágyon fekvő meggyötört testnek. Sara fejében emlékképek villantak fel, miközben az ablakon kipillantva figyelte a park ébredését. Már nem gyötörte a kibírhatatlan fájdalom, érzékei felerősödtek, fülébe hasított a folyosóról beszűrődő beszéd. Úgy érezte, mintha mellette ordibálna egymással a két nővér. Tudta, hogy ma lesz az a nap, amikor újra láthatja őt.
Minden egy egyszerű fejfájással kezdődött. Eleinte vállat vont, azt hitte, hogy csak egy apró betegségről van szó. Néhány napon belül a fejfájást, láz, hidegrázás és testfájdalmak kísérték. Elment kivizsgálásra, ahol egy ritka és halálos agydaganatot diagnosztizáltak nála. Miután megtudta, hogy nem sok ideje van hátra, az életét a rettegés uralta. Egy nap elhatározta, hogy megragadja a lehetőséget, és megpróbál a hátralévő idejében teljes életet élni. Lefoglalt egy tengerparti utat, és azt mondta magának, hogy minden percét ki fogja élvezni.
- A szerkesztett szöveg mentése sikerült.
- Írta: Karácsony Szilvia
- Találatok: 31
Amint a telefon éles csörgése felriasztott álmomból, tudtam, hogy valami nincs rendben. Péter volt az, a legjobb barátom. Hangja szokatlanul megtört volt, szakított a barátnőjével, és kérte, hogy feljöhessen.
Megkönnyebbülés fut át rajtam, majd a már jól ismert bűntudat. „Mégis mit gondolok? A barátom szakított, és én ennek örülök?” Nem tehetek róla. Ismét eltöltött a remény, hogy talán most lesz esélyem. Nem először… Tudja, hogy meleg vagyok, de azt nem, hogy szeretem… reménytelenül… évek óta. Akárhányszor összejön egy lánnyal, a szívem széthasad, de amikor szakít, a fellegekbe járok, annyira boldog vagyok. "Szánalmas vagyok, mi? Tudom, hogy az."
Fél óra sem kellett, hogy ideérjen. Láttam rajta, hogy maga alatt van, de nem akartam erőltetni. Majd mesél, ha úgy érzi. Legszívesebben átöleltem volna, és ringatnám, amíg el nem alszik, amíg minden fájdalmát el nem engedi. Nekem jobban fájt őt így látni, mint ahogy érezhette magát. De nem tehettem. Én csak a barátja lehetek, más nem. Évek alatt megtanultam megelégedni ennyivel. Mindig is fájt, hogy nem lehetek őszinte vele, hogy nem mondhatom el az igazat. Amikor a kapcsolataimról kérdezett, kitérő választ adtam. Nem mondhattam el, hogy számomra csak a testi vágy kielégítése az, ha valakivel elmegyek. A szemében én egy playboy vagyok, aki élvezi az életet. Meghagytam ebben a hitben.